Ahány ház, annyi szokás, és annyi íz. Mindenki számára az otthoni ízek a legfinomabbak, azok idéznek emlékeket, azokhoz kötődnek élmények, és adnak valami olyan különös, melengető érzést, amit a hosszú évek tesznek a tányérokba.

Nekem is anyukám vasárnapi rántott husija az etalon, és bár mára saját háztartásom van, bármikor duplán dobban a szívem az „otthoni” menü láttán.

Sok mindent hoztam magammal a családi konyhából, sokféle ízt és hagyományokat, és kipróbáltam ugyan mindenféle változatot, de Anyukám rántott husija még mindig verhetetlen.

Kizárólag szűzpecsenyéből készíti, óvatosan klopfolva, színtiszta húsból, és csak a paníron hajtottam végre reformokat az évek alatt. Én ugyanis teljes kiőrlésű panírmorzsát és zabpehely lisztet használok, de ez semmit nem ront (sőt, inkább csak hozzátesz) az élményhez.

Olívia és Nonó nagyon szeretnek a konyhában állva segédkezni nekem. Ilyenkor odatolják a fellépőt a konyhapulthoz, és a korábbi maszatolás helyett mára egész ügyes kis segítségeimmé váltak. A sütéshez azonban nem engedem oda őket, mert nagyon félek, nehogy a forró olaj megégesse bármelyiküket.

Olívia annyira szereti a frissen sült husikat, hogy még köretre sem tart igényt ilyenkor, jöhet a friss szelet, egyenesen a kezébe :)

Nálatok vannak állandó hétvégi menük?