Blog plusz

Alkotó jogászok és az a bizonyos két betű

Ezt a bejegyzést már régóta készülök megírni, de valószínűleg oka van, hogy most kerül rá sor, mert a gondolataim és érzéseim a témával kapcsolatban folyamatosan változtak, leülepedtek.

Nem olyan régen egy stúdió fotózást abszolváltunk a Nordix Stúdióban Mezősi Gréta fotóssal – de úgy is mondhatnám, hogy dr. Mezősi Gréta EU-szakjogász fotózott. Nem doktorként mutatkozik be, ahogyan a hétköznapokon én sem, de mindketten tudjuk, érezzük, mit jelent mégis az, hogy ott van az a bizonyos két betű.

https://www.gretaphoto.com/

- Orvos vagy jogász? – kérdezik gyakran, amikor leírva látják a nevem, akár egy időpont foglalásnál a rendelőben, vagy egy egyszerű ügyintézésnél a hivatalban.

Miért érdekli az emberek jelentős részét, mi van a doktori mögött? Érdekli őket egyáltalán? Van bármi jelentősége ennek a két betűnek a mindennapokban?

Ezekről beszélgettünk Grétával, miközben csodálatos képeket készített az Olívia, Nonó könyvekkel.

Ő is és én is magunk mögött hagytunk egy szakjogászi pályát azért, hogy egy kreatív, alkotó területen építsük újjá magunkat, egy olyan úton, ami némileg szabadabb, amiben kibontakoztathatjuk azt a bennünk rejlő alkotói vágyat, amit a jogász szakma egyetlen területe sem tesz lehetővé.

Jogászként különféle lehetőségeid vannak, hogy a törvényekkel kapcsolatos ismereteidet kamatoztasd, úgy mint a bírói pálya vagy az ügyészség, ügyvédi praxis vagy közjegyzői szék, jogtanácsosi cím és vállalati pálya stb. Bármelyiket is választod, hosszú út vezet a végső helyed elfoglalásáig, öt év az egyetemen, három év szakmai gyakorlatot követő szakvizsgázás, plusz szakirányú továbbképzések. Mire eljutsz odáig, hogy érdemi munkát végezz és megalapozd a jövődet, eltelt egy évtized.

A doktori cím tekintélyét tehát egyrészt ez a nagyon hosszú és fáradságos befektetés adja, másrészt pedig annak a ténynek az ismerete, hogy aki idáig eljutott, egy dolgot biztosan tud: baromi sokat ülni a tanulnivaló fölött.

Másfelől viszont, semmivel se lesz okosabb vagy különb, mint bárki más. Semmivel.

Mivel az évek alatt a legtöbb jogász hozzászokik, hogy alapból olyan tiszteletet kapnak a doktorijuk miatt, amit más emberek nem, gyakran érződik rajtuk valamiféle felsőbbrendűség.

De nem lesznek felsőbbrendűek, természetesen.

Ugyanakkor jó érzés ez a tisztelet, jó néha megfürödni és örömködni benne, jó valamiféle kiváltságos klikkhez tartozást érezni, de fontos, hogy ettől még a magasan kvalifikált és tényleg nagy tudással rendelkező jogász is megmaradjon embernek, megtartsa az alapvető értékeket. Talán pont emiatt a kis hatalom-és tekintélyérzés miatt született annyi írás a jogászi etikáról, erkölcsről – mert szükségessé vált erről írni. Más szakmákban kevésbé születnek ilyen írások (az orvosoknál pont igen, de hát ők is doktorok, sőt, igazából ők A doktorok.)

Milyen érzés váltani? Erről kérdeztem Grétát, mert bennem a mai napig kettős érzés van. Mindig fontosnak tartottam, hogy az ember bárhol is tart az életben, bármit is ért el, mindig, minden körülmények között egyenlő félként bánjék más emberekkel, kellő tisztelettel és figyelemmel. Én ezt a figyelmet a nyamvadt doktori miatt már nagyon fiatal koromtól kezdve megkaptam. Ma már nem kapcsolódik a munkámhoz, hogy milyen iskolákat végeztem, semmi jelentősége nincsen – és amikor a könyvem megjelent, anyukám meg is kérdezte, hogy végül miért doktorival került rá a nevem a borítóra? Hiszen a könyv szempontjából ez irreleváns, és az is. És sokat gondolkodtam rajta, és azt éreztem, hogy bár vigyen bármerre az élet, az a kulturális, egyetemi, tudásbeli háttér, ami ezzel a pályával az életünkké válik, egy olyan hátteret ad, ami valamilyen szinten az ugyanezen utat végigjárt kollegákkal összeköt, és egy közös múltat, háttérismeretet ad, ami a részünkké válik. Amikor érted a szakmabeli viccet, kifejezést, mert mégiscsak egy körön belül vagy. Akkor is, ha kiléptél belőle.

Gréta szerint is kettős a doktori használata, mert a legtöbb esetben tiszteletet vált ki, ugyanakkor távolságtartást is generálhat egyeseknél. Ő a laza és kreatív fotós szakmában kifejezetten nem használja, hogy megteremtse a fotóalannyal a felszabadult hangulatot – de ha a fotóalany is jogász, akkor más a helyzet, mert két jogász szinte mindig örül egymásnak.

Mindkettőnk számára jelentős könnyebbséget jelent az általános szerződéses és egyéb jogi kérdésekben való eligazodás, a jelenlegi munkánk során kötött szerződések lebonyolítása, és bár jelenleg mindketten egy kreatív területen igyekszünk sikereket elérni, valljuk, hogy soha nem lehet tudni, később mit hoz az élet. És megnyugtató a tudat, hogy ezekre a súlyos évekkel lerakott alapokra az ember bármikor visszatérhet.

Bár ez egyelőre nem áll szándékomban, és hálás vagyok Grétának, amiért ilyen csodálatos képeket készített velem és az Olívia, Nonó és Beni kutyával.