Barion Pixel Anyák-napja alkalmára
Május első vasárnapja

Anyák-napja alkalmára

Csodálatos szülők, szerető anya mellett felnőni, majd szülővé válni, s mindezt tovább adni az élet legszebb, legértékesebb ajándékai.

Az évek alatt újra és újra köszönetet mondunk a törődésért, a nevelésért, gyermekkorunktól kezdve tanuljuk ezt a dalokkal, az ünnepségekkel.

Hálánkat kifejezzük szavakkal, és ajándékokkal is, ahogy másoktól látjuk, és korunk előrehaladtával próbáljuk viszonozni mindazt, amit kaptunk, és csak remélni tudjuk, hogy eleget adunk vissza mindabból, ami nekünk jutott.

És amikor mi magunk is szülővé válunk döbbennünk csak rá igazán, mennyit is kaptunk valójában. A végtelen szereteten túl azt a sok energiát, és a világot is megváltani képes erőket, ami a saját gyermekünk megszületésével lobban lángra bennünk.

Ott, a másik oldalon állva értjük csak meg igazán, hogy amiről tudtuk, éreztük, hogy kapjuk egész életünkben, az sokkal több annál, amiről valaha is elképzelésünk volt.

Hálával lenni mindezért, egy életért, eléggé nem lehet..

Egy anyát mindig, minden körülmények között hajt, éltet a szeretet, és míg szülővé nem válunk, elképzelni sem tudjuk, ez a varázslat mi lehet.

Szavak nincsenek rá, mennyire hálás vagyok érte, hogy utamat az Én Anyukám kísérte, és még most is, ma is, fogja a kezemet, és míg élek, én is mindig az Ő segítő keze leszek. Anyu, elmondhatatlanul szeretlek!

Épp ésszel szinte fel sem foghatom, hogy már két gyönyörű törpi anyukája lehetek, és ami köztem és köztük van, az bizony földöntúli szerelem. Még annál is több, egy láthatatlan kapocs, minden idegszálam, sejtem, egész lényem az ő boldogságukért ha kell, egy végtelen malomban tapos.

   
Amikor óvodás voltam, Anyukám ajánlására Dsida Jenő Édesanyám keze című versének egy szakasza került az anyák-napi üdvözlőlapokra. Ennek már harminc éve, de nekem azóta is, minden évben ugyanez a vers jut eszembe, és fájó szívvel emlékezem nagyszüleimre is, akiknek már nem foghatjuk meg a kezét.

 Dsida Jenő: Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld.
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa szeretet. -
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanitott,
Felmutatott a csillagokra,
Ugy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha néha
EI is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyü rút! -
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy
Egykor feledni birnám ezeket!.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy igy drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! -
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

 


A már megjelent három mesekönyv és ovis foglalkoztató együtt, plusz egy ajándék színező INGYENES SZÁLLÍTÁSSAL.

shopping_cartKosárba Részletek
Van még...

Ez is érdekelhet!

Hozzászólások

Szólj hozzá te is!