Amikor még csak egy gyermekem volt, meg voltam róla győződve, hogy az anyaság, a gyerekekkel való foglalkozás borzasztó fárasztó és bár erről most is meg vagyok győződve, a második gyermekem születése óta sokkal árnyaltabban látom a dolgokat. Hatalmas különbségek vannak abban, kinek milyen „anyasors” jut, aszerint, hogy az a kis csoda milyen habitusú, milyen az alvása stb. Sok dolog alakítható, formálható, és természetesen mi, felnőttek vezetjük be a „rendszert”, hogyan fognak működni a hétköznapok, de ez csak részben igaz. A gyerkőc bizonyos szokásaira, igényeire nincs ráhatásunk, és ezt abból a szent meggyőződésemből állítom, hogy a két gyermekemnél nem különösebben csináltam másképp a dolgokat, mégis teljesen másképp alakultak alvási, étkezési és egyéb rutinjaik. Anya ügyeskedhet sok mindennel, de néhány dologban egyeseknek sokkal könnyebb, másoknak rázósabb út jut, aztán a kettő majd talán kiegyenlíti egymást valahol.

Amikor még mindkét gyerek alszik napközben, az egész napi programszervezés az ő minőségi alvásuk biztosítása körül forog. Először is: ha fontos programotok van, mindképp aludjanak, mert ha kimarad.. utána elszabadul a pokol. (Persze, hogy aznap nem bírod elaltatni őket.). Máskor felszívod magad, és úgy döntesz, kimarad az alvás – legalább előbb kidől este. Energiával telve futsz neki a délutánnak, aminek ő már a közepén elalszik, jobb esetben csendben, a nappali közepén, rosszabb esetben gigászi hisztivel kísérve, kifulladást követően..

Mennyiféle verzió volt nálunk ezekből, el se tudom mondani. Igyekeztem mindig, a lehető legjobban tervezni az alvást, és a legritkábban alakultak csak terveim szerint a folyamatok.

Most abban a korszakban vagyunk, amikor az oviban mindkét gyerek tökéletesen alszik, itthon viszont Olívia már nem, Nonó pedig mint a mesében, hol igen, hol nem.

De a szerencse, hogy Olíviával ellentétben ő bárhol, bármikor képes bevackolni magát, ha fáradt, és vendégségben is tökéletesen jól alszik a buli közepén.(Bezzeg élete első két évében – majdnem meghaltam az éjszakai műszakjától, mert minden órában ellenőrizte, hogy megvagyok-e még.)

Emellett az alvás helyzet mellett mi is egy kicsit lazábban szervezzük a dolgokat, olyannyira, hogy a biciklis program esetén Nonóm akár a bringás ülésben is tud aludni – bár néhány alkalomba tellett, mire kifejlesztettük ehhez a technikát. Hogy ne biccenjen le a feje, gumis szalaggal rögzítjük a sisakot, ő pedig úgy alszik menet közben, mint az álmos dolgozó emberek a hajnali hat órás metrón.

Olívia pedig simán letekeri a Mogyoród-Veresegyház távot földúton (a Homokbánya mellett szoktunk áttekerni Veresig a tavakhoz, és az Éden Lounge teraszán ebédelünk, amit szeretettel ajánlok, szép lett az étterem a felújítás óta, a terasz hangulatos a tóparton, és ára is normál kategória.)

Nézzétek meg a videót itt: