Dr. Simonfalvi Ildikó orvos-újságíróval beszélgettünk
Az Anyás-Apás egy olyan egészségügyi weboldal, ahol szakmailag hiteles, megbízható tartalmak kerülnek megosztásra orvostól szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak, mindezt érdekesen és közérthetően.
A mesekönyvekről Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakjújsgáíróval beszélgettem, amelynek egy részletét megosztom itt az oldalon, a teljes interjút pedig ezen a linken találjátok:
"Sokan azt vallják, hogy a kisgyerekeket nem szabad terhelni ilyen „nehéz” témákkal, egy kisgyereknek csak szép dolgokat szabad mutatni, és ráérnek szembesülni ezekkel, amikor majd nagyobbak lesznek. Egyetértesz ezzel?
Egyetértek azzal, hogy indokolatlanul ne terheljük a kicsiket, de a hétköznapi mesék közé szőtt érzékenyítő történetek nagyon finoman, a gyerekek értelmi és érzelmi szintjének megfelelően mutatják meg a különleges helyzeteket, az ott látott viselkedésminták, párbeszédek példát mutatnak nekik, érthető magyarázatokat adnak és formálják a szemléletüket. Ezáltal képesek a mesék azt az értékrendet közvetíteni, ami számomra nagyon fontos: hogy minden ember egyenlő és egyformán értékes a világon. A gyerekek értékrendjére, főleg kicsi korban legerősebben a családi minták vannak hatással, ott kapják útravalóul azt az érzelmi csomagot, amit aztán cipelnek egész életük kanyargós útjain. Ebbe a csomagba mi pakolunk bele, a mesék pedig segítenek egy szeretetteljes csomagot összeállítani. Tudni, látni, érteni azt, hogy miért ül valaki kerekesszékben, vagy miért más egy Down-szindrómás gyermek, szerintem nem teher. Hanem lehetőség arra, hogy tudjuk, hogyan viselkedjünk velük, hogyan reagáljunk bizonyos helyzetekben, mert az, hogy vannak ilyen különleges helyzetek, valójában természetes.
Mit tanácsolnál azoknak a szülőknek, akik esetleg azért idegenkednek a könyv megvásárlásától, hogy a gyerek ne tegyen fel olyan kérdéseket, amikre a szülők nem érzik magukat késznek/a gyereküket elég érettnek?
azokat a kedves válaszokat, amire egy óvodás gyermeknek szüksége van. Mankó a szülőnek, biztonságos keret a gyermeknek. Nem többet és nem kevesebbet adnak annál, mint amennyit egy ilyen korú gyerkőc be tud fogadni. Mindhárom könyvemet pszichológus olvasta, mielőtt nyomdába kerültek volna, a Segítő kezek két kötetét pedig egy könyvkritikus és egy magazin online főszerkesztője is ajánlásával látta el, amire nagyon büszke vagyok. Mindannyian úgy gondolták, hogy ezeknek a meséknek olyan értéke van, ami jó lenne, ha minél több családhoz eljuthatna. Az őszinte beszélgetések pedig talán a legfontosabbak egy családban, és ehhez jó alapot nyújt minden történet az Olívia, Nonó könyvekben."
Ildikónak nagyon köszönöm az interjút!
Szólj hozzá te is!