Az Olívia, Nonó és a segítő kezek kapcsán többektől érkezett hozzám kérdés azzal kapcsolatban, hogy azonos nemű párok kapcsolatáról, nemváltásról vagy szivárványcsaládokkal kapcsolatos témákról lesz-e mese a folytatásban.

Szeretnék ezzel kapcsolatban tiszta vizet önteni a pohárba, hogy mindenki szíve jogán eldönthesse, hogy szeretné-e megrendelni a könyveket vagy sem, hiszen fontos, hogy amit a gyerekeknek olvasunk, azzal azonosulni tudjunk, az olyan értékrendet képviseljen, amellyel mi magunk is egyetértünk.

A blogon és a közösségi médiában sem csinálok titkot belőle, hogy számomra mennyire fontos az elfogadás, és mivel a szeretetet, a tiszteletet és az egyenjogúságot tartom a legfontosabbnak, így mindenfajta kapcsolatnak az elismerését és tiszteletben tartását támogatom, ami ezen alapul. Nem a reklámozását (amire bár tudom, hogy pontosan az elfogadtatás miatt van „szükség”), hanem egyszerűen azt, hogy senki ne bántson senkit amiatt, hogy kit szeret.

A mesék folytatásában azonban az érzékenyítésnek nem ezt az ágát jelenítem meg, a most megjelenő két könyv más témákat fog érinteni, amik sokkal inkább szemmel láthatóak a gyerekek számára és a magyarázatuk jobban megfogható, többször találkozhatnak ők maguk ezekkel a kérdésekkel.

Ahogyan az első könyv meséinél is, itt is a saját életünkből indultam ki, azokból a dolgokból, amik Olíviát és Nonót érdeklik, amilyen kérdéseket ők feltesznek nekem, amikről beszélgetünk otthon. Bevallom őszintén, hogy nálunk egész egyszerűen nem merült még fel az a kérdés, hogy csak lányok-és csak fiúk is lehetnek-e egy pár, lehet-e gyerekük és hasonlók. Ha így lesz, megnyugtató és elfogadó választ fognak kapni ezekre a kérdésekre, de egyelőre nem éreztem szükségesnek, hogy ovisoknak erról a témáról írjak. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem fogok, de úgy éreztem, hogy még nincs szükség ezeknek a magyarázatára. Bízom a gyerekeimmel való kapcsolatomban, a beszélgetéseinkben, és magamban, hogy az érzékenyítés témaköréből sikerült kiragadni olyan dolgokat, amik mások számára is érdekesek, izgalmasak és befogadhatóak lesznek. Amik valóban segítséget nyújtanak nekünk, átlagos szülöknek megmagyarázni a speciális helyzeteket.

A folytatás első részében így két érzékenyítő történetet olvashattok olyan létező, valós családokról, akik megérintették a szívünket, és biztos vagyok benne, hogy Ti is ugyanúgy szeretni fogjátok őket, mint mi.

Az első történetben egy kislány az, aki kicsit több segítségre szorul, mint a társai. Néha egyetlen hibás gén képes nagy galibát okozni, de attól még, hogy másképp fejlődik miatta, ugyanúgy öröm neki is barátokra lelni, és ugyanolyan anyuka fogja az ő kezét is.

A gyerekek őszintén és nyíltan viszonyulnak az új helyzetekhez, nem előítéletesek, bátran kérdeznek és fontos, hogy őszinte és érthető válaszokat kapjanak.

A másik mesében nem gyermek, hanem felnőtt a különleges helyzettel érintett, mégpedig a kerekesszékes bácsi. Akit láttunk korábban futni, sétálni – akkor most miért van kerekesszéke? Mi történt vele? Fel fog tudni állni? Csupa olyan kérdés, amit kaptam szülőként, és amik más gyerekekben is felmerülhetnek. Elmesélem az ő történetét, megmutatjuk mennyi mindenre képes valaki kerekesszékkel is, például kutyát sétáltatni, sőt, még olyan gyorsan száguldani is, hogy biciklivel lehet csak utolérni!

A saját gyerekeimnél megtapasztaltam egy olyan pozitív hozzáállást a világhoz, amit szeretnék megőrizni bennük és megmutatni Nektek is. A gyerekekben tényleg ott van a csoda, és a mi dolgunk ezt a csodálatos hozzáállást támogatni és erősíteni, hogy felnőttként is ugyanilyen nyitottak legyenek mások felé.