A házasság hete alkalmából

Megismerkedésünk története

Egy olyan esküvőre voltam hivatalos, ahol sem a vőlegényről, sem a menyasszonyról nem hallottam korábban, de ez nem zavart abban, hogy örömmel menjek el a nagy eseményre.

Egy kedves ügyvéd barátom kísérőjeként vettem részt, akivel korábban már voltunk együtt esküvőn, amin a bokáját tört cimboráját helyettesítettem. A barátnak a lába ekkor már partiképes volt ugyan, de olyan kiválóan helytálltam kísérői szerepemben, hogy megnyertem ezt a lehetőséget is.

Akkoriban éjjel-nappal dolgoztam az ügyvédi irodánál az adásvételeken, így nem sok időm volt rákészülni a menyegzőre: Felkaptam a sötétkék Art’z Modell ruhám, ami az előző heti szerződéseknél volt rajtam, és elindultunk a templomi szertartásra.

Pravoszláv esküvő lévén kendőt viseltem – amit kissé aggódva terítettem a jól beállított hajamra már csak azért is, mert egy magas, jó kiállású apuka eléggé méregetett már a templom bejáratánál is. (Hogy van mersze gyerekkel a karján meresztgetni a szemét?! – gondoltam magamban. De azért elég jóképű volt.)

Később ez a magas pasi volt a koronatartó a szertartás alatt, ami után Veszprémben folytatódott a mulatság. Érdekes módon a magas pasi nem a templomban látott szőke feleséggel ült egy asztalnál, és egész este magamon éreztem követő tekintetét. Pillantásunk néha összetalálkozott, amikor is én szemérmesen bújtam a borospoharamba.

Talán ennek köszönhető, hogy mire beszélgetésbe elegyedtünk a falra ragasztott hatalmas vaktérkép előtt, már elég jó kedélyű voltam, és nem vettem zokon a kötekedését, miszerint nem jó helyre rajzoltam a Seychelles–szigeteket.

Hamar közös témánkhoz érkeztünk, ő nemrég jött haza Dél-Amerikából, és utazásos élményekben én sem szűkölködtem. Kiderült, hogy mindketten beutaztuk már a fél világot, és azt is hamar tisztáztuk, hogy a kisfiú a templomban a tesójáé, a szőke anyuka pedig a sógornője.

Innentől kezdve egész este beszélgettünk, és az esküvő jazz-zenés eleganciája helyett ellátogattunk a helyi szórakozóhelyre néhány bulisabb résztvevővel.

A szórakozóhely zsúfolásig tele volt, a tömegben egymáshoz simuló testek között bizonytalanul egyensúlyoztam az italommal, mindvégig érezve magam körül a biztonságot nyújtó karjait. Ott, a fülledt kis lokál hangosan zúgó zenéjében olyan áthatóan nézett rám, nem törődve semmivel és senkivel, hogy elkezdődött valami, ami azóta is, most is, minden ellentétünk ellenére tart, és azóta a mi szövetségünkké erősödött.