Egy olyan furcsa hibrid generáció tagjaként írom ezt a bejegyzést, aki még megélte a digi világ előtti boldog békeidőket, mára azonban aktív felhasználója az internetes platformoknak, és része a digitális világ minden fajta formájának.

Honnan tudjuk, mikor estünk át a ló túloldalra, mikor vagyunk túl sokat online? Bevalljuk egyáltalán saját magunknak, ha függőkké váltunk?

Ha mi magunk sem találunk egészséges egyensúlyt, képesek vagyunk-e gyermekeinkből kellően tudatos, és az online világot biztonsággal kezelő felhasználókat nevelni?

Úgy érzem, hogy bármennyire tudatosnak gondoljuk magunkat, szükség van kontrollra, a tudatosság fejlesztésre egy olyan dologban, ami észrevétlenül képes beszippantani és átvenni az irányítást az életünk felett, mint egy drog.

Számomra ez a könyv keretet adott, egy tökéletes eszköz ahhoz, hogy átlásd és leülepítsd a benned lévő, sokféle forrásból érkező információkat, hogy aztán rendszerbe foglalva valóban tudatosan kezeld akár a social média vagy más felületeket, de ami még fontosabb, hogy képes legyél a gyermeked számára is megteremteni a biztonságos határokat, hogy ne ragadja el őt a telefon, tablet, az online világ az igazi élettől. Mert a mi gyerekeink számára az online élet már pont olyan mértékben van jelen, mint a valós, fizikai lét, de a mi feladatunk támaszt nyújtani nekik mindkét világban.

A tavasszal megjelent Digitális nevelés című kötetek (II. része: A világháló dzsungele – a közösségi média és az internet furcsaságai) pontosan a fenti témákkal foglalkozik, kezdve a generációk közti különbségtétellel (míg az I-es kötet a gamer-ek világába kalauzol, és kifejezetten ajánlom olyan szülőknek, akiknek a gyermeke érdeklődést mutat a számítógépes játékok világa iránt.)

Az a szülő tud biztos kézzel vezetni, támasza lenni a gyerekének, aki maga is kiegyensúlyozott, a maga számára is meg tudja tartani a kereteket, aki maga is képben van.

Tedd a szívedre a kezed, és elég ha magadban válaszolsz a kérdésre: éreztél már bűntudatot, mert mialatt a gyermeked a szőnyegen játszott, Te ahelyett, hogy vele foglalkoztál, inkább a telefonodat nyomkodtad céltalanul? Ha igen, akkor talán Neked is hiányzik a rendszer, a keret, amin belül az online térben mozogsz.

„A különböző nemzedékek mást és mást tartanak normálisnak és követendőnek – ezért beszélünk különböző digitális nemzedékekről, akik között sajnos egyre nehezebb a párbeszéd.” – írja a pszichológus. Fontos, hogy meghúzzuk a határainkat, megtalálva az egyensúlyt és utána be is tudjuk tartani azt,  és közben elfogadtassuk mindezt az esetleg másképp élő vagy gondolkodó családunkkal.

A digi világ, konkrétan a telefonnyomkodás (de ugyanígy a Netflix és HBO sorozatokon való függőség is!) a család egész életére kiható, erőteljes befolyással bír. Az egész gyereknevelés folyamata alapvetően két ember stabil, egyetértésen alapuló szövetségén kell(ene), hogy alapuljon, azonban mi van akkor, ha egyik, vagy netán mindkét fél a telefonját nyomkodja az együtt töltött idő alatt?

„Gyakran okoz párkapcsolati problémát az eltérő fogyasztói attitűd”- írja a szerző, és kitér a ’FOMO’ jelenségre is (fear of missing out) – az az érzés, amikor valaki fél attól, hogy kimarad valamiből, illetve beszél a ’multitasking’ jelenségről is, amikor párunk elméletileg ránk figyel, gyakorlatilag viszont a telefonját nyomkodja. Ez a megosztott figyelem hosszú távon nagyon káros szokás, mert „lassan, de biztosan úgy távolít el a párunktól, hogy észre sem vesszük.” – írja a szakértő, és megoldási javaslatokat is olvashatunk ezekre a helyzetekre.

Amikor egy pár szülővé válik, akkor az életük legnehezebb szakaszába érkezik, olyan új, ismeretlen helyzetbe, ami az élet legnagyobb kihívása. A gyermekkel járó stressz, a számtalan megoldandó feladat néha nem a legjobb megoldások felé sodorja őket, ilyen a „digitális cumi”. Amikor a túlélésért küzdesz, amikor csupán egyetlen perc és nyugalom is aranyat ér, óriási a kísértés, hogy a telefont használd bébiszitterként, de Dániel szerint hatalmas öngól, amiről részletesen olvashatsz a könyvében. Hogyan válik függővé a gyerek, mit jelent a digitális autizmus, csupa olyan téma, amivel jó lenne mindenkinek tisztában lenni.

Anélkül, hogy még többet idéznék a könyvből – mert szinte miden oldaláról ki tudnék emelni néhány gondolatot – inkább abban bízom, hogy felkeltettem az érdeklődésedet iránta, és Te is elolvasod majd.

Szó van benne a sorozatokról is (amikor jön az a bizonyos „mentális viszketés, avagy majd’meg pusztulsz, hogy nézhesd már, alig várod az estét, inkább nézed a sorozatodat, minthogy a barátaiddal legyél, vagy a pároddal), a közösségi médiáról (az vagy, akinek látszol?), az ego boost (vagyis májhízlaló) jelenségről, párkeresésről, szexről és agresszióról, és még rengeteg érdekes, izgalmas és elgondolkodtató kérdésről, amit minden felnőttnek, és minden szülőnek olvasnia kellene. Saját magáért, a saját gyermekéért, a családjáért, és az egész társadalmunkért – hogy egyensúlyban legyünk.

Dániel, köszönöm, hogy mindezt összefoglaltad,

és egy nagyon fontos felajánlásra szeretném itt felhívni a figyelmetek:

minden iskola és óvoda ajándékba kapja a könyveket e-book formájában, amiért nincs más teendője, mint felvenni a kapcsolatot a szerzővel a tothdaniel01@gmail.com e-mail címen keresztül!

A könyvek megvásárolhatóak nyomatott formában és e-bookként is az alábbi linken:

 https://pszichologuspasi.hu/digitalis-neveles-konyv/

Hamarosan pedig egy újabb könyves játékra hívok mindenkit az Olívia, Nonó mesék Instagram oldalán, ahol egy szerencsés nyertes hazaviheti a Digitális nevelés I-II. köteteket, egy Olívia, Nonó és Beni kutya könyvet és színezőt is együtt. :)