A kisállat-tartás egy megosztó téma, hiszen nem csak az állatok iránti szeretet merül fel ilyenkor, hanem a gondoskodás, a felelősség témaköre is.

Szenvedélyes állatimádóként az a típus vagyok, aki olyan elsöprően és minden sejtjével imádja az állatokat. Nálam nincs állat-tartás, Benike, mint családtag van. Igen, tudom, ő egy kutya – mondják sokan, de ettől még családtag, ezen nem is vagyok hajlandó vitatkozni. Ez a fajta rajongás születésem óta van, minden porcikámmal imádtam minden állatunkat. Ennek a szeretetnek nincsenek határai, korlátai, ölelem, puszilom, gyógyítom őket, megteszek értük bármit.

Ez itt már a megosztó rész. Tudom, sokak számára az ebnek hátrébb a helye, simi után automatikus kézmosás következik és a puszi szóba sem jöhet. Tudom, hogy azt mondják, ettől még szeretik az állatot, és tisztelettel elfogadom. Másképp szeretünk, állatokat és embereket is, ennek már irodalma is van. A szeretetnyelvnek és a jól szeretésnek.

Hétvégén meglátogattuk az unokatesókat, akikhez új kis kedvenc költözött: Tappancs, a nyuszi. Pici, puha, cuki, szeretnivaló gombócka. Mondanom sem kell, hogy a lányok odavoltak érte, és hamar előkerült az „Anya, legyen nekünk is nyuszink” felvetés.

Nehéz helyzet ez. Ha csak rajtam múlva, valószínűleg mindenféle kisállatunk lenne, velük járó macera ide vagy oda – ezekben a kérdésekben azonban Apa gyakorolja a kontrollt. Részéről ugyanis szóba sem jöhet további kisállat, mert olyon kötöttséggel jár, ami már túl van az ő komfortzónáján. Nem könnyű ez számomra, és nagyon próbálom megérteni és elfogadni, és az észérvekkel még egyet is értek. De az érzelmi része.. az nehéz. Nehéz úgy, hogy nekem gyerekkoromban volt tekim, tengeri malacom, cicám, kutyám, és bár Anyukám mindenféle állattól félt egész életében, mégis engedett.

Az állatokhoz való viszonyulás egy fontos kérdéskör szerintem, és ebben is, ahogy az élet más területein olyan jó, ha két hasonló ember egymásra talál, és egyetértésben van.

Beni kutya az én életem kutyája – én választottam őt (valójában ő engem), én hoztam az életünkbe, és ő általa mutathatom meg a gyerekeknek, milyen csodálatos dolog az állatok szeretete, és milyen felemelő érzés viszont szeretni őket.

Bár több állatunk egyelőre nincs, talán egyszer majd újragondoljuk a kérdést.  Addig is, megkötve a magunk kompromisszumait, nyuszikánk még nem lesz. De örülök, hogy a gyerekeimen azt az őszinte, szívvel-lélekkel teli rajongást látom az állatok iránt, ami bennem is van.

Én még Beni kutya tappancsszagát is szeretem, ez van.

Nálatok laknak állatok?