Gyerekkoromban nagyon sokszor jártunk Szentendrén a szüleimmel. Nem tudom, hogy a régmúltban gyűjtött számtalan szép emlék miatt kötődöm hozzá ennyire, vagy mert felnőttként is lenyűgöz az itteni utcák hangulata. Egy biztos, az egyik legkedvesebb hely számomra, és bármikor szívesen kirándulok el ide.

Ahogy sokan mások is, ezért a parkolási nehézségekkel és a kisebb tömeggel számolni kell.

A rollerek ide is elkísértek minket, és a korzón tökéletesen lehet siklani a kiskerekű járművekkel, a macskaköves emelkedőkön pedig tökéletesen lehet őket cipelni.

Egy kora délutáni kiruccanásra jöttünk ezúttal, és ebéd után szerencsére Olívia és Nonó is aludt egy keveset az autóban, így jól bírták a nagy sétát a hangulatos házak között.

A pici, ámde nyüzsgő főtéren frissen sült gofri illatát hozta a szél, így mi is megálltunk egy nutellásra a gyerekekkel (Apa ette meg az egészet végül.)

Kulturális:

Szentendre igazi kulturális csemege, galériák, múzeumok és történelmi nevezetességek sora vár itt rád. A teljesség igénye nélkül sorolok fel néhányat, amik gyerekekkel együtt is érdekesek lehetnek.
Az egyik legismertebb látnivaló a Szamos Marcipán Múzeum, sokféle figurával, a földszinten vásárlási lehetőséggel, és egy kis betekintéssel az édességgyártásba.

Az éttermekkel és templomokkal körbevett Főtérbe érkező minden utcáját átjárja a történelem, a görög-ortodox templom belseje gazdagon díszített, a freskókon látható alakok tekintete mintha csak követné az idelátogatót. A Főtér közepén egyébként a Szerb Kereskedő Társaság keresztje áll.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum egy épületekből és leletekből álló terület, amelynek célja a különböző magyar régiók hagyományainak bemutatása.

A Retro Design Center gyűjteményében láthattok mindent, amit a ’70-es évektől rakosgattak össze: autókat, konyhai-és elektromos berendezéseket, de még játékokat is.

A Bükkös patak Szentendrén torkollik a Dunába, mellette sétálva megnézhetjük, ahogyan a hatalmas vízzel eggyé válik.

A Czóbel-parkból nyílik egy kedves kis japánkert, ami hamar bejárható, de nagyon szépen kialakították és éjszaka is nyitva van.

/forrás: magyarorszagom.hu; wikipedia.org; szallas.hu/

Szubjektív:

Ezt a részt már az elején ellőttem. Nem is tudom hova fokozni, az egyik kedvenc Budapest közeli városom, szinte újra gyereknek érzem itt magam, és látom magunkat a szüleimmel sorban állni a fagyiért. Mindig ugyanannál a fagyizónál álltunk meg, az emelkedős, macskaköves utcában, ahol a sor az utcán kígyózott. Szinte érzem a cukrászda illatát az orromban, a meleg nyári szellőt a bőrömön..