Vannak találkozások, amiktől tartunk. Amik már órákkal, vagy napokkal az időpontjuk előtt is egy kis félelmet váltanak ki belőlünk, még ha ezt a félelmet csakis mi generáljuk magunknak.

Néhány héttel ezelőtt Rékánál jártam, aki 'könyvkritika' néven osztja meg véleményét a könyvpiac legkülönbözőbb termékeiről.  Nem találkoztunk korábban, de az Instagramon már hosszabb ideje követem az bejegyzéseit a legkülönbözőbb témákban írt könyvekről.

'könyvkritika'. Már a neve is sokat sejtető, van benne valami veszélyt jelző, valami, amitől tartani lehet, és az oly sok képen felbukkanó fekete keretes szemüvege sem enyhített azon az érzésemen, hogy szigorú mércével méri a műveket.

Ennek ellenére minden bátorságom összeszedtem, és megkértem, hogy olvassa el a könyvem, és legnagyobb meglepetésemre meginvitált az otthonába.

Aggályaim jelentős része a találkozásunk első pillanatában elillant: mosolygós, kedves és nagyon közvetlen személyiség fogadott, rólam mintha mázsás súly zuhant volna a földre.

A zord, téli napon átfagyva jól esett a forró tea, amit fényes nappalijának harmóniájában ihattam. Mialatt a sajátját is elkészítette, néhány percig körbejárt a tekintetem a tökéletesen berendezett térben – aminek színeit felismerni véltem néhány korábbi bejegyzéséből.

Beszélgetésünk elején fölvette azt a bizonyos fekete keretes szemüveget, amitől a diskurzus kimondatlanul is komolyabbá vált: elkezdtünk igazán a könyvekről beszélgetni. Minden mondatán, célzott kérdésén és visszacsatolásán érződött, mennyire ott van velem. Fókuszban van a könyvem és én, miközben teljes figyelmét nekem szentelte. Telefonokat félre rakva, valóban egymásra figyelve tudtunk beszélgetni egy olyan gyorstempójú online világ mellett, amiben ő egyébként igencsak jártas.

Több ponton olyan érzésem volt, mintha már máskor is beszéltünk volna, a meglátásai azonosak voltak az enyémekkel, és végül sikerült őszintén feloldódnom ebben a beszélgetésben.

És bár nagyon jól éreztem magam a társaságában, éreztem azt is, hogy kedvessége mögött olyan tartás és határozottság húzódik meg, ami kölcsönös szimpátiánk ellenére sem fogja könyvem dícséretére sarkallni, ha azzal nem ért egyet.

Mindezek tükrében leírhatatlanul boldog és büszke vagyok a szavaitól, és hogy az Olívia, Nonó és Beni kutyát méltónak találta arra, hogy a konyvmoly.com-on írjon róla, olvassátok el Ti is a mesekönyvemről írt véleményét itt:

https://konyvmoly.com/dr-laszlo-timea-olivia-nono-es-beni-kutya/