Elérkezett a december, az év utolsó hónapja. Mind közül a legcsillogóbb és a legtöbb meglepetéssel teli, hiszen már első napjának reggelén ajándékot hoznak a varázslatos angyalok.

-          Nézd Anya! Gyere Apa! – kiáltották felváltva Olívia és Nonó, amikor megpillantották az Adventi naptár első zsebecskéjébe rejtett kincseket.

-          Mutassátok, mit kaptatok! – indult Anya rögvest, hogy együtt örüljenek az apró ajándékoknak. Persze Beni kutya is csatlakozott, hogy kiszimatolja, ki járhatott a szobában.

Az adventi kalendárium első zsebében kettő színes radír lapult. Szív alakúak voltak és szivárványszínűek, Nonó pedig azonnal eltette az övét a kincses dobozába, nehogy véletlenül elvesszen.

-          Alig várom, hogy kinyithassam a következő zsebet! – lelkendezett Olívia, de a következő ajándékot csak másnap szabad megnézni.

-          A naptárból fogjátok látni, hányat kell még aludni karácsonyig – magyarázta Apa. December 24-én, Szenteste hoz majd ajándékot a Jézuska, de előtte még levelet kell írnunk neki!

-          Én még nem tudok írni, csak a nevemet– sóhajtott Olívia, mire Nonó kedvesen átölelte.

-          Nektek nem is kell még írni, elég lesz, ha szépen lerajzoljátok, hogy mit szeretnétek kapni karácsonyra! – javasolta Anya. - Ha kész van, Olívia majd ráírja a neveket, és a Jézuska ebből már mindent tudni fog. - Kacsintott Anya, és Apa is egyetértően bólintott. Benikének pedig majd én rajzolok – tette hozzá Anya.

Mialatt a lányok elkészítették a levelet, Apa lehozta a karácsonyi világítást és az asztali díszeket a padlásról. Anya az étkező asztalra tette az adventi koszorút, a kis mécsestartókat pedig az ablakba. Volt még két világító hóember is, azok lettek a gyerekszoba díszei.

-          Segíthetek majd felrakni a fényeket a fára? – kérdezte Olívia.

-          Persze Kincsem, kimegyünk együtt, és a hosszú izzósort feltekerjük a ház előtti fa törzsére. A fenti ágakra majd én rakom fel, de kérlek, fogd majd nekem a létrát, nehogy mozogjon alattam. – mutatott Anya a ház előtti nagy, kopasz fára. Amíg kint leszünk, Beni kutya is kijöhet szaladgálni egy kicsit.

Mire a család felrakta a világítást, egészen besötétedett. Anya, Apa, Olívia és Nonó bementek, hogy az ablakon át nézzék meg a több száz fényes izzót, ahogyan beragyogják a hatalmas fa ágait.

-          Most, hogy már sötét és hideg van kint, ideje nekilátni a benti feladatoknak. – mondta Anya.

-          Mit fogunk csinálni? – kérdezték egyszerre a lányok.

-          Mézeskalácsot sütünk! – felelte Anya.

Apa már előző este összegyúrta a tésztát Anya segítségével, majd betették a hűtőbe egy éjszakára. Így lett belőle puha, gyúrható tészta, amit a sodrófával szépen ki lehet lapítani.

Olívia és Nonó ráálltak a fellépőre, hogy jól elérjék a konyhapultot. Anya bemelegítette a sütőt, Apa pedig alaposan átgyúrta az egész tésztát egy belisztezett deszkán.

-          Miért kell a deszkát belisztezni? – csodálkozott Olívia.

-          Azért, hogy ne tapadjon rá a tészta – magyarázta Anya. Ha leragad, akkor nem tudunk szép süteményeket formálni belőle.

A lányok nekiláttak, hogy a kinyújtott tésztából gyönyörű karácsonyi formákat szaggassanak. A formák közt volt karácsonyfa- és harang alakú, hóemberszerű és szív alakú is, de akadt köztük még csillag, üstökös és egy virág forma is.

Anya kivajazta a tepsit, majd Olíva és Nonó sorba beletették a süteményeket.

-          Nonó, ez az én oldalam, ne tedd olyan közel a sütijeidet! - bosszankodott Olívia, mert Nonó is ugyanoda akarta tenni az összes mézeskalácsot, ahova ő.

-          Nem szabad túl közel rakni őket egymáshoz, mert akkor összetapadnak! – mutatta Anya. A sütik ugyanis meg fognak nőni a sütőben.

Amikor az összes mézeskalács megsült, Anya díszes dobozokba pakolta őket. Rénszarvasosba és hópihésbe, és egy-egy szelet almát is tett a kalácsok mellé, hogy hamar megpuhuljanak.

Olívia, Nonó és Apa persze nem bírtak napokig várni a mézeskalácsokra. Még melegen megettek belőle egy kisebb adagot, mert olyan finom volt az illatuk. Beninek csak egy kis morzsát adtak, mert a cukor nem tesz jót a kutyusok fogainak.

Karácsonyig már nem kell sokat várni, hiszen az ünnepi készülődéssel gyorsan telnek a napok. Mire az otthon díszbe borul, és a karácsonyfán sok, színes izzó gyúl, ünneplőbe öltözik a lelkünk, és nem számít más, csak hogy őszintén, szívből szeressünk.

Boldog ünnepi készülődést és meghitt karácsonyi ünnepeket kíván mindenkinek Olívia, Nonó, Anya és Apa, no meg persze Beni kutya!